A már hagyományosnak mondható tanévzáró túránknak idén Horvátország, pontosabban a Kvarner-öböl partvidéke adott otthont. Június 27-én nagy táskákkal, s mégnagyobb lelkesedéssel indultunk útnak, s a másnap hajnal már az Adriai-tenger partján fogadott minket. Első nap berendezkedtünk az Abbázia közvetlen szomszédságában található Icici falucska kempingjébe. A terv - hogy kipihenjük az utazás fáradlamait és felkészüljünk a ránk váró kihívásokra - csak részben siekrült, ugyanis túlságosan vonzónak bizonyult a nagy kékség közelsége, így a nap nagyrészét a strandon töltöttük. Estére így már egy eléggé leamortizálódott csapattal indultunk be Abbázia központjába, ahol az éppen szokásos Opatia Retro fesztivál zajlott.
Este aztán már nem kellett álomba ringatni senkit, így másnap már egy sokkal kipihentebb csapattal indultunk az első hosszú túránkra, melynek célja nem kevesebb, mint a közvetlenül a part felett nyújtózkodó 1400 méter magas Vojak hegycsúcs meghódítása. A kötelezőt - az 1012 méteres menedékház elérését - mindenki simán hozta, de már csak egy maroknyi csapat jutott fel az előbb említett magaslatra. Útközben néhány vársatlan helyezttel is szembe kellett néznünk (például, hogy a tavasszal még nagy vízhozamú forrásunk teljesen kiapadt), de végül a csapat minden tagján kívül két óriási görögdinnyének is siekrült eleérni a Kékestető magasságában található táborhelyünket, ahonnan páratlan kilátás nyílt az alattunk elterülő Kvarner-öbölre, Rijeka fényeire, s Cres ekkor még ismeretlenül sejtelmes magaslataira.
Másnap reggel már a lejtmeneté volt a főszerep. Nagyjából két óra alatt újfent sikerült elérnünk a tenger hívogató partvidékét, majd egy kisebb helyijáratos busszal utaztunk el Brestovába, ahonnan a kompunk indult át a szigetre. Jó húsz percnyi utazás után birtokba vettük Cres szigetét, mely valaójában egy tengerben található középhegység számos hatszázas csúccsal. Fürdéssel merítettünk erőt az első 9 kilométeres szakaszhoz, így csak a késődélutáni órákban sikerült megpillanatanunk Beli hangulatos kis városkáját, majd nem sokkal utána az alatta található varázslatos öblöt, táborhelyünket.
Nagyon ráfért már egy kiadós pihenő a csapatra, mert a sok-sok hegy a harmincöt fok körüli hőséggel párosodva jelentős nyomokat hagyott rajtunk. Így a túra negyedik napja pihenőnap volt, egy válaszható 6 kilométeres kalandtúrával és a tenger nyújtotta lehetőségekkel karöltve.
A kis túrát mindössze három bátor vállalkozó vállalta be. Nagy kár érte, mert szerepelt a programban szurdokban sziklamászás, barlangan bújkálás és kőlabrintusban bolyongás is. Nem sokkal dél után már vissza is értünk a táborhelyre. Ebéd és egy rövid szieszta után ismét birtokba vettük a strandot, de ekkor már figyelmünk inkább a mellette található sziklás partvidékre irányult, ahonnan hatalmas csobbanásokkal zúgtunk be egymás után a tenger hűsítő habjai közé. Mindenki megtalálta a vérmérsékletének megfelelő magasságot és ugrásformációt a bombától a szaltóig.
Este sor került az ifjonc túrázók és az ifik hagyományos beavató szertartására, s a nagy várakozás mellett azért egyesek szemében egy csipetnyi aggodalom is társult az utols két nap kihívásait illetően. Ötödik nap ugyanis ismét hosszú túra volt soron. Beliből kikapaszkodva egészen Sveti Blaz bámoulatos sziklaformációihoz kirándultunk el. Fáradtabb túrázóink ekkor már választhatták a biztonságot nyújtó aszfaltot, de még mindig akadtak jelentkezők, akik inkább a hatszázas gerinc széditő panorámáját szerették volna látni. Várakozásunknak megfelelően a látvány nem is maradt el.
A meredek lejtmenet végén pedig ott várt ránk a tenger egy szinte érintetlen öböllel, s a lehető legtökéletesebb táborhellyel. A kiszámithatóan jó időre való tekintettel szinte egytől egyig a szabadeges alvás mellett döntöttek túrázóink, s a tengeri naplemente bámulatos színjátéka után a hibátlan csillagos égbolt alatt tértünk nyugovóra.
Utolsó nap nagyon korán volt az ébesztő, ugyanis reggel 9:30-kor indult katamaránunk vissza Rijeka városába, s addig még várt ránk egy 8 kilométeres tengerparti gyalogtúra is a sziget fővárosábak irányába. Bőséges reggeli után nem maradt más teendőnk, mint a kikötőben megvárni az érkező gyorshajót, mely visszarepített minket a civilizációba. Fantasztikus 6 napot tudhattunk magunk mögött rengeteg színes élménnyel, s igazi kalandokkal. Kell pár nap, hogy a fáradtság súlyát magunk mögött hagyjuk, de az élményeink örökre elkísérnek majd! A túráról készült képösszeállítás itt tekinthető meg: