TANÁROK A VÉRPADON - avagy az Országos Elsősegélynyújtó Verseny budapesti fordulója, amikor a hóhért akasztják
Kicsit barokkos körmondat sikeredett a címből, de úgy is éreztük magunkat szombaton. Hosszú, gyötrelmes napot vártunk, úgy éreztük semmi nem fog összejönni, az egyikünk hátfájásra, a másik fejfájásra, a harmadik rövid éjszakára, a negyedik pedig az ízületeire hivatkozott, miért szeretne épp máshol lenni, vagy épp azt várta, hogy őt részesítsék elsősegélyben. Csak csapatunk férfitagja érkezett meg frissen és lazán, ahogy kellett.
Visszatértünk első megmérettetésünk helyszínére, ahol 2023-ban 3 fős csapattal próbáltunk megfelelni a lehetetlennek. Ez 3-4 sérült ellátásánál elég nehéz volt megugrani, de tapasztalatot bőven szereztünk, ha dicsőséget nem is. Maradjunk annyiban, azóta is azon gondolkodunk, vajon hány mókuscsalád él az Orczy-kertben? És ha atomrobbanás volt, akkor egyátalán kit kell még ellátni utána? És csak reménykedtünk, hogy idén az emojis feladatnál látni is fogjuk a papírra rajzolt apró, pici, mini képeket.
Főnökasszony-helyettesünk is kilátogatott a versenyre, így elég ciki volt, mikor az első helyszínen besültünk. Azt hiszem, talán a legnehezebb feladat várt ránk rögtön a legelején, persze így sincs mentségünk arra, hogy miért görgettünk-mozgattunk 2 potenciális gerincsérültet.
De aztán belendültünk, és úgy láttuk el az égési, drogos, ájult, újraélesztenivaló, amputáltujjú és üvegbe lépett sérülteket, mintha ezt csinálnánk főműsoridőben. Mindent észrevettünk, megláttunk, kommunikáltunk egymással, összedolgoztunk és közösen ötleteltünk, segítettük egymást nevettünk magunkon és együtt, reklamáltunk és tanácsot kértünk...egyszóval mentünk, és tettük, amit megkövetelt a haza.
Jó csapat vagyunk. Ha elrontottuk, éreztük, vállaltuk, de nem hibáztattuk egymást, hanem biztattuk: legközelebb már tudjuk. Tanultunk belőle. Mert a tanulás nem fejeződik be az iskolával. Mi, "öregdiákok" naponta tanulunk valamit. Egymástól és főleg a gyerekektől. Köszönjük nekik, hogy oly sok órát áldoztak ránk, és segítettek a felkészülésben: Annamari, Bogsa, Maja, Pati, AdélÉs hogy még reggel is biztató üzenetekkel bombáztak bennünket!
Köszönjük Fleck Zsófia kolleganőnknek a felkészítést!
