Beszámoló Kustán Dia néni tollából

Április 11-én két jeles esemény is teret kapott iskolánkban: megemlékeztünk a költészet napjáról, és újra elstartolt a Gádor Trail!

A szervezkedés már korán elkezdődött: engedélyek beszerzése, érmek címkézése, támogatók felkutatása és önkéntes segítők toborzása.

No, az utolsó pont ment a legkönnyedébben, hiszen a lelkes gádoros tanulók egymás előtt tolongva jelentkeztek e nemes feladatra. Fontos tapasztalat e téren, hogy általában azok a gyermekek a legjobbak erre, akik az iskola keretei között néha nehezen működnek, és akiket sokszor hiperaktívnak mondanak. De itt ők a legjobbak! A nyolcadikosok csinálták a munka oroszlánrészét: érmeket válogattak, összeállították a felszerelést, segítettek ötletelni, és a pályát is ők építették ki frissítőponttal együtt, és biciklivel kísérték a futamokat a Kamaraerdő dimbes-dombos útjain. Iskolánk két művészdiákja pedig csodálatos feliratot rajzolt a rajt/cél táblára.

A hetedikesek idén tanultak bele a munkába. Ők fantasztikusan terelgették a kicsiket a helyszínen, biztosították a pályát, hogy senki ne tévedjen el, ott voltak mindenhol, ahol kellett. Jövőre ők lesznek a nagyok, és rájuk öröklődik a feladat nagy része.

Jöttek az „öregek” is, az ifik, akik rutinjukkal segítették ki a kisebbeket, és jó látni, hogy még mindig fontosak vagyunk nekik és mindaz a szellemiség, amit Gádor átadott nekik.

A berendezkedés nem ment egykönnyen a fennsíkon tomboló szél miatt. Így bármily szépen felállítottuk a sátrakat, ő győzött. Az egyik a kertészet területén kötött ki, a másik eltört, a harmadik összeomlott. Na, de kit érdekel?

A hangulat pezsgő volt, szólt a zene, amit szintén a Fitolandnek köszönhettünk, buli hangulat uralkodott fent a hegyen. Sétálók, futók és a dolgozók is kukucskáltak, hogy mi ez a remek dolog errefelé? Beálltak segíteni kérés nélkül! A gyerekeket a természet erői sem állíthatták meg! A kicsik úgy futottak, mintha a jövő bajnokait látnánk! A nagyobbak már a rutinosabbak izgalmával álltak a rajthoz. A nagyobb kamaszok pedig próbálták úgy beállítani a dolgot, hogy őket tulajdonképpen nem is érdekli az egész, de látszott rajtuk, hogy szemük sarkából titkon latolgatják az esélyeiket. Mámoros volt!

Persze történtek malőrök is, esések, eltévedés, pityergés, de amíg a gyerekek úgy érkeznek vissza az iskolába, hogy öröm csillog a szemükben, és a portás néninek is mesélik, mi minden történt velük, addig azt hiszem, rendben van a világ. Mind a 188 nevezett futó büszkén viselte az érmét, hiszen hála a BSI-nek, idén is mindenkinek jutott. Ezen kívül minden gyermek kapott innivalót és csokit, mosolyt és gratulációt a célban. Látjátok? Ennyi kell a boldogsághoz.

Jövőre is leszünk! Ki jön?