Mint minden évben idén is nagy tervekkel készült túrázócsapatunk a nyári szünet első napjaira. Június 28-tól július 5-ig egy teljes hetet töltöttünk el Macedóniában. Jókat túráztunk, kétezer méteres hegyeket másztunk, fürödtünk kristálytiszta patakokban és tavakban, kajakoztunk és bringáztunk, de legfontosabb, hogy vidáman és tevényenyen töltöttük el ezt az időszakot.
Június 28-án egy eddig elég szokatlan helyszínen, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren volt a találkozó, s néhányan felettébb nagy izgalommal tekintettek az alig egyórás repülőútra, lévén, hogy életük első ilyen jellegű utazása előtt álltak. Szerencsére a levegőben aztán minden rendben ment, s gond nélkül szálltunk le Szkopjéban a Nagy Sándorról elnevezett légikikötőben. Már várt ránk a transzferbusz, így gond nélkül eljutottunk a főváros melletti Shisovo falucskába, melynek apró kempingjét gyorsan benépesíettük az éjszakában.
Másnap már teljes fényében megpillanthattuk a csodálatos Vodno-hegységet és a benne elbújó Matka-kanyont, melynek függőleges falai közt kristálytiszta tó bújik meg. Fél órára kajakokba szálltunk, hogy mindezt a vízről is megtapasztalhassuk, majd a hirtelen jött zivatar elől a közeli étterem napernyői alá menekültünk. Délután átkeltünk a kanyon túlsó oldalára és a hegyekben megbúvó ódon kolostorhoz látogattunk el. Mire visszaértünk melegszívű vendéglátónk, Igor már el is készítette a vacsorát, igazi macedón különlegességgel lepett meg minket, majd pedig cirkuszi mutatványaival mulattatott minket.
Gyorsan elrepült ez a nap, másnap kora reggel fájó szívvel bontottuk le sátrainkat és búcsúztunk el házigazdánktól. Beutaztunk Szkopjéba, majd három órás buszozás várt ránk Ohrid városáig. Délután a legnagyobb melegben érkeztünk meg, így nem volt könnyű elgyalogolni második szálláshelyünkig, a közvetlenül a tó partján található Ohridi Cserkésztáborig. A délutánt fürdésnek és városnézésnek szenteltük.
Harmadik nap került sor a hét legnagyobb és legnehezebb túrájára. Reggel különbusszal hetven kilométert utaztunk a Pelister Nemzeti Parkig, ahol egy tizenhat kilométeres gyalogtúra útvonalára három kétezer méter feletti csúcsot is felfűztünk. Eleinte sűrű fenyvesek közt haladtunk a medve- és farkasjárta ösvényeken, 2000 méter felett aztán megszűnt a növényzet és sziklássá vált a terep. Kicsik és nagyok jól küzdöttek az egyre meredekebbé és nehezebben járhatóvá vált terepen.
Szerencsére már előttünk volt az első csúcs sziklakoronája, így kaptattunk a hófoltokkal és hatalmas sziklatömbökkel tagolt felszínen. Az első csúcson láttuk, hogy eléggé kifutottunk az időből, így a második két csúcsra már csak azok indultak tovább, akik jó erőben érezték még magukat, a többiek elindultak visszafelé. Délután 5 óra körül sikerült bevennünk a Pellister 2600 méteres főcsúcsát, s este 7 körül értünk vissza a buszhoz, melynek vezetője már felettébb türelmetlenül várt ránk. Mindezt tetézte, hogy járművünk a visszaúton lerobbant, s bő egy órát kellett várni mire megérkezett a pótlóbusz. Este 11 óra körül értünk vissza Ohridba.
Túránk negyedik napján későn és kipihenten éberedtunk. Mára raftingolás volt betervezve a Drin-folyón, ám az elmúlt hetekben komoly viharok voltak a könyékén, így a bedőlt fák, akadályok miatt ez meghiúsult. Szerencsére megkaptuk a két raftot, s kievezhettünk velük az Ohridi-tóra. Hatalmas vízicsata kezdődött a fiúk és lányok hajója között, páran pedig a partról figyelték az ütközetet.
Délután ismét a város felé vettük az irány, s jó kétórás séta keretében ellátogattuk az ohridi erődbe, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt a városra és a tóra.
Ödödik napra kerékpározás és hajókázás volt a program. Mindkét csapat célja a tó keleti partvidékén található Sveti Naum kolostora volt. Ezt a hajósok könnyedén, mindegy másfél-két óra alatt elérték, a bringásoknak duplán küzelmes volt a terep, egyrészt az emelkedők, másrészt pedig az elég rossz állapotban lévő kölcsönbringák miatt, melyek az út során rendre megadták magukat, szerelni állítani kellett őket. Viszont míg a hajósok csak elhaladtak mellette, addig a bringások testközelből megnézhették az északi part vízre épült "Bay of Bones" múzeumát, mely őskori leleteknek állít emléket.
Utolsó - Ohrid környékén - töltött napunkon ismét buszt béreltünk, s felkapaszkodtunk vele a Galichica Nemzeti Park 1600 méteres hágójáig. Innen már nem tűnt olyan nehéznek utolsó csúcsunk a 2255 m magas Magaro, mely szinte közvetlenül a görög határ mellett magasodik. A magaslatról az Ohridi-tó kékségén kívül három ország hegyeire tekinthettünk le. A túlparton Albánia csúcsai magasodtak, tőlünk délre Görögországé, északra pedig Macedóniáé. Nagyon látványos ötórás túrát tettünk a csodálatos zöld színben ragyogó hegyen, s visszaérkezvén még egy fürdésre is maradt időnk. Ma este tartottuk újonc túrázóink beavatását és leendő ifiink is felettébb mulattató feladatokkal találták szembe magukat. Köszönet érte régi túrázóinknak!
Gyorsan elrepült ez a hét, június 5-én már robogtunk vissza a főváros irányába. Gyorsan magunk mögött hagytuk a csodálatos Ohridi-tavat és a körülötte elterülő zöldellő hegyeket, réteket. A fővárosban hatalmas forgalom fogadott minket. Maradt még pár óránk a gép indulásáig, így nem mulasztottuk el megcsodálni Szkopje legfőbb nevezetességeit sem. Volt lehetőség ajándékot vásárolni és egy jót enni is utolsó emlékként. Az esti órákban érkeztünk vissza a repülőtérre, s egy órás késéssel éjfél után érkeztünk meg Budapestre. Fáradtan, kimerülten, de élményekben gazdagon.
Köszönjük szépen Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény Önkormányzatának és a Művelt és Egészséges Gyermekek Alapítványának támogatás, mely szervezetek segítségével színesíthettük programjainkat.
Puskás Zoltán (túravezető)